Fogyasztóvédelem - PORTÁL VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA      
 
ingyenes felolvasó program letöltése    Váltás a grafikus oldalra
 
Fogyasztóvédelmi ismeretek
 
 

Bevezető

 
A fogyasztóvédelem története az ókorig nyúlik vissza. Erről, majd a későbbi hazai és nemzetközi folytatásról olvashatunk többek az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület a Fogyasztóvédelem Magyarországon civil szemmel című kiadványában.
 
A fogyasztóvédelem legújabb kori történetében igen fontos momentum az, amikor 1973-ban az Európai Tanács közgyűlése elfogadta a Fogyasztóvédelmi Alkotmányt. E dokumentumban történt kísérlet arra, hogy elhatárolják egymástól az állami és a vállalati feladatokat. Ezt követően született meg 1975-ben az Európai Parlament nyilatkozata a fogyasztói jogokról.
 
Nem sokkal később – 1985-ben – hatályba lépett az ENSZ közgyűlésének a Fogyasztóvédelmi Irányelvek elfogadásáról szóló határozata. Az irányelvek – azon túl, hogy általános elveket és konkrét tennivalókat fogalmaznak meg – meghatározzák az államok és kormányaik fogyasztóvédelmi feladatait. Ezen túlmenően a civil mozgalmak számára is fajsúlyos szerepet biztosítanak.
 
Hazánkban 1997. évben történt meg a fogyasztóvédelem törvényi szabályozása (1997. évin CLV. tv.). E jogszabályt többször, legutóbb 2008-ban aktualizáltak a valós életviszonyoknak megfelelően.
 

A fogyasztóvédelmi törvény hatálya, alapfogalmak, meghatározások

 
A már hivatkozott magyar törvényi szabályozás hatálya a vállalkozások azon tevékenységére terjed ki, amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti. Szükséges, hogy a törvény – az egyértelmű eligazodás és alkalmazás érdekében – meghatározza azokat az alapfogalmakat, amelyek a gyakorlati végrehajtást segítik. Ezek közül a legfontosabbakat emeljük ki és definiáljuk:
 
Fogyasztó: az önálló foglalkozásán és tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje.
 
Vállalkozás: aki a tevékenységet önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében végzi.
 
Forgalmazó: az a vállalkozás, amely a terméket közvetlenül a fogyasztó részére forgalmazza. A forgalmazás valamely termék vállalkozás által – értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára, ellenérték fejében vagy ingyenesen – történő rendelkezésre bocsátása. A visszahívás olyan intézkedés, amelynek célja a fogyasztó számára forgalmazott nem biztonságos termék visszaszolgáltatása.
 
Gyártó: a terméknek az Európai Gazdasági Közösségben letelepedett üzletszerű előállítója, termelője, helyreállítója vagy felújítója, illetve a gyártónak az Európai Gazdasági Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője, ha maga a gyártó nem az Európai Gazdasági Közösségben letelepedett.
 
Fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet: az egyesülési jogról szóló törvény alapján létrehozott társadalmi szervezet, ha az alapszabályában meghatározott célja a fogyasztók érdekeinek védelme, e célnak megfelelően legalább két éve működik és természetes személy tagjainak száma legalább ötven fő, továbbá az ilyen társadalmi szervezetek szövetsége.
 
Termék: minden birtokba vehető forgalomképes ingó dolog, ide nem értve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erő.
 
Szolgáltatás: termék, ingatlan vagy vagyoni értékű jog értékesítésén kívül minden olyan – ellenszolgáltatás fejében végzett – tevékenység, amely a megrendelő, illetve a megbízó igényének kielégítésére valamely eredmény létrehozását, teljesítmény nyújtását, vagy más magatartás tanúsítását foglalja magában.
 
Közüzemi szolgáltatás: termékértékesítési vagy szolgáltatásnyújtási kötelezettség alá tartozó vállalkozásnak e kötelezettség alapján nyújtott közszolgáltatása (pl. villamosenergia-, gáz-, hő-, víz-, szennyvíz- és hulladékkezelési, köztisztasági és a közcélú távbeszélő-szolgáltatás).
 
Pénzügyi szolgáltatás: ide tartozik a hitelezés, a befektetésekkel kapcsolatos szolgáltatások, a lakástakarék.
 
Pénztári szolgáltatás: ide tartoznak többek között a különféle nyugdíjpénztárak, egészségpénztárak, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak.
 

A fogyasztók alapvető jogai

 
A korábbiakban már hivatkozott 1985-ös Fogyasztóvédelmi Irányelveiben az ENSZ rögzítette, hogy minden állampolgár fogyasztóként – jövedelemre és társadalmi rangra való tekintet nélkül – alapvető jogokkal rendelkezik. Melyek is ezek a fogyasztókat megillető alapvető jogok? Íme:
 
a. Az alapvető szükségletek kielégítéséhez való jog.
 
b. A veszélyes termékek és eljárások ellen való tiltakozás joga (biztonsághoz való jog).
 
c. A megfontolt választáshoz szükséges tények ismeretének joga (tájékoztatáshoz való jog).
 
d. A különféle termékek és szolgáltatások közötti választás joga (választáshoz való jog).
 
e. A kormány irányelveinek meghatározásába és a végrehajtásba való beleszólás joga (képviselethez való jog).
 
f. A jogos panaszok tisztességes rendezéséhez való jog (jogorvoslathoz való jog).
 
g. A tájékozott és tudatos fogyasztóvá váláshoz szükséges ismeretek és tudás elsajátításához való jog (oktatáshoz való jog).
 
h. Jog az egészséges és elviselhető környezetben való élethez (tiszta környezethez való jog).
 
A magyar fogyasztóvédelem – legyen az állami vagy civil – alapvető feladata a fentebb vázolt alapvető fogyasztói alapjogok fokozott, körültekintő védelme, érvényesülésük figyelemmel kísérése, sérülésük esetén a szükséges intézkedések megtétele.
 
A hazai szabályozás megfelelő garanciális hátteret ad a fogyasztói jogok érvényesüléséhez. Az más kérdés, hogy a vásárlók nagy (és a vállalkozók jelentős) hányada nem ismeri eléggé a fogyasztók jogait, emiatt azután gyakorta alakul ki vita a vevő és a vállalkozó között áruvásárlásnál, illetve szolgáltatás igénybevételekor.
 

A fogyasztói alapjogok konkrét szabályozottsága Magyarországon

 
Biztonsághoz való jog: A fogyasztóvédelemről szóló törvény egyértelműen leszögezi, hogy a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme érdekében csak biztonságos termék forgalmazható, amiről a gyártó köteles gondoskodni. A termék akkor biztonságos, ha a fogyasztó életét, egészségét, testi épségét a rendeltetésszerű használat nem veszélyezteti.
 
Jogorvoslathoz való jog: A fogyasztók vagyoni érdekeinek sérelmét okozhatják azok a vállalkozói magatartások, cselekvések, amelyek meglétenél a fogyasztóknak megfelelő jogorvoslati lehetőségre van szükségük. Ilyenek például:
  • az áru előállítására, átvételére, mérlegelésére, csomagolására, címkézésére, árának feltüntetésére, tárolására, forgalomba hozatalára vonatkozó előírások megsértése,
  •  a fogyasztók hamis méréssel, számolással, az áru minőségének megrontásával történő megkárosítása,
  •  a nyitva tartásra vonatkozó rendelkezések megsértése,
  •  üzletkörébe nem tartozó áru árusítása, szolgáltatás nyújtása,
  •  a fogyasztók minőségi kifogásainak a jogszabályok megsértésével történő intézése,
  •  az áru jogosulatlan visszatartása a forgalomból, illetve szolgáltatás nyújtásának jogosulatlan megtagadása,
  •  a vásárlók könyvének szabálytalan kezelése,
  •  nem megfelelő minőségű áru forgalomba hozatala vagy ilyen szolgáltatás nyújtása,
  •  a hatósági árnál vagy az árura, szolgáltatásra egyébként kötelezően megállapított árnál magasabb ár alkalmazása.

 
Ha a vásárló úgy érzi, hogy a fentiek valamelyikével (esetleg más, itt fel nem sorolt módon) fogyasztói jogait megsértik, megfelelő jogorvoslati lehetőség áll rendelkezésére.
 

A forgalmazással, illetve a szolgáltatással összefüggő különös követelmények

 
A fogyasztók tájékoztatása az alapjogok egyike. A tájékoztatás célja:
 
 az áru vagy a szolgáltatás kiválasztásának a megkönnyítése,
 
 az áru használatához szükséges ismeretek megadása,
 
 az áru és szolgáltatás alapvető tulajdonságainak megismertetése,
 
 az áru és szolgáltatás minőségéről, áráról szóló információ átadása,
 
 a fogyasztói jogok érvényesítéséhez szükséges alapvető ismeretek közlése.
 
A tájékoztatások konkrét formái többfélék lehetnek. Ilyenek: a címkézés, a használati és kezelési útmutató, árfeltüntetés, csomagolás. Ezekről röviden az alábbiakban lesz szó:
 
Címkézés:
 
 az áru címkéjének tartalmaznia kell az áru azonosításra alkalmas megnevezését,
 
 gyártójának vagy forgalmazójának nevét és címét,
 
 származási helyének megjelölését,
 
 az áru méreteit, mennyiségét,
 
 mennyiségi összetételét, a felhasznált anyagok arányát,
 
 rendeltetésszerű használhatóságának vagy minőségmegőrzésének várható időtartamát,
 
 alapvető műszaki jellemzőit,
 
 energiafelhasználásának ismérveit,
 
 környezetvédelmi előírásokra való utalást,
 
 megfelelőségi jelölést.
 
A címke tartalma megjeleníthető szöveggel, számmal, képpel, ábrával, jellel, jelöléssel. Az általános címkézési feliratokon túlmenően az egyes árufajták címkéjének tartalmára és megjelenítési formájára jogszabály további részletes előírásokat is meghatározhat.
 
Használati és kezelési útmutató:
 
Azon termékek körét, amelyekhez a fenti útmutatót kell csatolni, külön jogszabály határozza meg. Előírás az, hogy magyar nyelven kell tájékoztatni a fogyasztót. A tájékoztatásnak a termék rendeltetésszerű használatáról, felhasználásáról, eltarthatóságáról közérthetőnek és egyértelműnek kell lennie. Az útmutató szakszerű összeállításáról a gyártó köteles gondoskodni. Ha ezt elmulasztja, a kötelezettség a forgalmazóra száll át.
 
Árfeltüntetés:
 
A fogyasztót írásban tájékoztatni kell a termék eladási áráról és egységáráról, illetve a szolgáltatási díjról. Mindezt egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és tisztán olvashatóan kell megtenni. Az ár forintban tüntetendő fel, a fogyasztó által tényleges fizetendő összeggel, amely tartalmazza az általános forgalmi adót és az egyéb kötelező terheket. Az árfeltüntetés igen fontos momentuma a vállalkozási tevékenységnek, mivel több eladási ár vagy szolgáltatási díj egyidejű feltüntetése esetén a vállalkozás köteles a legalacsonyabb eladási ár vagy szolgáltatási díj felszámítására. Az árfeltüntetésre vonatkozó rendelkezések megtartására a forgalmazó, illetve a szolgáltatást értékesítő vállalkozás köteles.
 
Csomagolás:
 
Az érvényben lévő szabályozás szerint a terméket úgy kell csomagolni, hogy a csomagolás óvja meg a termék minőségét, könnyítse meg a szállítását, ne befolyásolja hátrányosan a termék minőségét vagy mennyiségét. Egyes áruféleségek csomagolására a jogszabály egyéb előállításokat is adhat. A csomagolásra vonatkozó rendelkezések megtartása elsősorban a gyártó kötelessége, de ha nem teljesíti, a forgalmazó köteles azt pótolni.
 

A gyermek- és fiatalkorúak védelmét szolgáló rendelkezések

 
A fogyasztóvédelemről szóló törvény 2008. évi módosításakor a jogalkotó a gyermek- és fiatalkorúak védelmét szolgáló különös rendelkezéseket a fogyasztók tájékoztatásához fűződő jogai keretében tárgyalja. Ennek értelmében törvényi szinten rögzíti, hogy
 
 tilos tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére alkoholtartalmú italt értékesíteni, kiszolgálni,
 
 részére szexuális terméket értékesíteni, kiszolgálni,
 
 részére dohányterméket értékesíteni, kiszolgálni.
 
A vállalkozás, illetve ennek képviselője kétség esetén kérheti a fogyasztót életkorának hitelt érdemlő (általában személyi igazolvánnyal történő) igazolására. Ha ezt a fogyasztó nem teszi, a termék értékesítését, kiszolgálását meg kell tagadni.
 

A fogyasztók oktatása

 
Bár a jelenleg hatályos fogyasztóvédelmi törvény foglalkozik a fogyasztók oktatásával, ennek gyakorlatba történő átültetése azonban nagyon vontatottan halad. A törvény előírja, hogy a fogyasztóval iskolai és iskolán kívüli oktatás keretében meg kell ismertetni az igényei érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat, és ez elsősorban állami feladat.
 
Az állam a fogyasztóvédelem iskolai oktatásával kapcsolatos feladatait az oktatási intézményeken keresztül, a fogyasztóvédelmi hatósággal és a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel együttműködve látja el. Ez inkább kinyilatkoztatás, mintsem valódi gyakorlat. Általában hiányzik az iskolák fogadókészsége, a pedagógusok érdeklődése, egyáltalán; fogyasztóvédelmi alapinformáltsága. A kezdeményezés az oktatás kiterjesztésére általában a fogyasztóvédelmi civil szervezetek részéről tapasztalható. Eredményt így is csak esetlegesen, időlegesen lehet elérni.
 

A fogyasztói szerződés tartalma, követelményei

 
A Polgári Törvénykönyv fontosnak tartja a fogyasztói szerződés fogalmának pontos meghatározását. Ennek megfelelően a 685. § e, pontjában a következők szerint rendelkezik: a fogyasztói szerződés az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. A törvény jótállásra és termékszavatosságra vonatkozó szabályai vonatkozásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog. Ez alól kivétel a villamos energia, a víz és gáz. Ezek szerint a szabályozás tárgyi hatálya az úgynevezett fogyasztási cikkekre korlátozódik. Ez alatt az ingó (birtokba vehető) testi tárgyakat kell érteni.
 

Az általános szabályoktól eltérő egyes sajátos esetek

 
a. Az üzleten kívül a fogyasztóval kötött szerződés sajátosságai

Bizonyos speciális szabályok vonatkoznak azokra a fogyasztói szerződésekre, amelyek a vállalkozás üzletén kívül köttetnek. Ebbe a körbe tartoznak azok, melyeket a fogyasztó a lakásán vagy a munkahelyén kötött, feltéve, hogy a vállalkozás a fogyasztót nem a fogyasztó kifejezett kívánságára kereste fel. Ugyanilyen megítélés alá tartozik az az eset is, amikor a szerződéskötésre a vállalkozás (vagy harmadik személy) által szervezett utazás vagy rendezvény (árubemutató) alkalmával kerül sor. (Nem ebbe a körbe tartozó ugyanakkor a vállalkozó vásáron, piacon vagy közterületen végzett értékesítő tevékenysége.)

A vállalkozás köteles legkésőbb a szerződés megkötésekor a fogyasztót írásban tájékoztatni az elállási jogáról, amelyet termék értékesítésére irányuló szerződésnél a termék kézhezvételének napjától számított nyolc munkanap elteltéig, szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésnél a szerződés aláírásának napjától számított nyolc munkanap elteltéig gyakorolhat. Semmis az a szerződés, amelyben a fogyasztó elállási jogáról lemond. A fogyasztó a rendelkezésre álló időtartamon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől. Az elállás időpontjának a levél feladási dátuma minősül. Ez esetben a fogyasztónak csak a termék neki felróható értékcsökkenéséért kell helytállnia. A termék visszaküldésének költsége viszont a fogyasztót terheli.

A vállalkozásnak ezen túlmenően tájékoztatást kell adnia annak a személynek a nevéről és pontos címéről is, akivel szemben a fogyasztó az őt megillető jogot gyakorolhatja. Fenti kötelezettségét a vállalkozásnak keltezetten, a szerződés azonosítását lehetővé tevő módon kell teljesítenie. Amennyiben a vállalkozás a tájékoztatásra, illetve annak tartalmára vonatkozóan nem az előírásnak megfelelően tesz eleget, a szerződés semmis.

b. A távollevők között létrejött szerződés sajátosságai

Napjainkban igen gyakran kerül sor távollevők közötti szerződéskötésre. Ezt a lehetőséget a technika fejlődése is segíti, illetve felgyorsítja.

Az ide vonatkozó rendelet hatálya arra a szerződésre terjed ki, amelyet a fogyasztó és vállalkozás köt egymással termék, illetve szolgáltatás értékesítésére, s amelyhez a vállalkozás kizárólag távközlő eszközt alkalmaz, ami az alábbiak valamelyike:
  •  címzett vagy címzés nélküli nyomtatvány,
  •  szabványlevél,
  •  sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelő lappal,
  •  katalógus,
  •  telefon,
  •  automata hívókészülék,
  •  rádió,
  •  videotelefon,
  •  elektronikus levél (e-mail),
  •  telefax,
  •  televízió.

A felsorolásból kitűnően a távközlő eszköz bármely olyan eszköz lehet, amely alkalmas a felek távollétében – a szerződés megkötése érdekében – szerződési nyilatkozat megtételére.

A távollevők között kötött szerződéseknél rendkívül fontos kötelezettsége a vállalkozásnak, hogy a fogyasztót még a szerződés megkötése előtt egyértelműen, közérthetően és pontosan tájékoztassa az alábbiakról:
  •  a vállalkozás nevéről és címéről (azonosításra alkalmas módon),
  •  a szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről,
  •  a termék és szolgáltatás bruttó áráról, járulékos költségeiről,
  •  a fizetés, a szállítás vagy a teljesítés egyéb feltételeiről, az elállás jogáról (a fogyasztó a szerződéstől nyolc munkanapon belül elállhat),
  •  a távközlő eszköz használatának díjáról, ha azt az alapdíjtól eltérően állapítják meg,
  •  a vállalkozás ajánlati kötöttségének idejéről,
  •  a szerződés legrövidebb időtartamáról, ha a szerződésben foglaltak teljesítésére folyamatosan vagy ismétlődően kerül sor.

A vállalkozásnak a fentieken túlmenően arról is írásos tájékoztatást kell adnia, hogy
  •  a fogyasztó adott esetben a vállalkozás melyik telephelyén (fiókjában) élhet panasz-jogával,
  •  az esetleges jótállási feltételekről, illetve a teljesítést követően igénybe vehető kiegészítő szolgáltatásokról (alkatrészellátás, javítószolgálat),
  •  a szerződés megszüntetésének lehetőségeiről (ha az határozatlan időre szól, vagy tartama az egy évet meghaladja).

A fogyasztó jogos és határidőben történő elállásánál a vállalkozás köteles a fogyasztó által kifizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül visszatéríteni. Ugyanakkor a fogyasztó viseli a termék visszaszolgáltatásával összefüggésben felmerült költségeket.

Előfordulhat, hogy a vállalkozás nem a szerződésben pontosan megjelölt termékkel, illetve szolgáltatással teljesít, hanem valamely más, helyettesítő dologgal. Ilyen esetben a termék visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségek a vállalkozást terhelik.

A vállalkozás nem követelhet a fogyasztótól ellenszolgáltatást, ha olyan terméket értékesít, illetve olyan szolgáltatást nyújt, amelyet a fogyasztó nem rendelt meg. A fogyasztó nyilatkozatának hiányában a vállalkozás ajánlatának hallgatólagos elfogadását vélelmezni nem lehet.
 

A fogyasztói jogok érvényesítése

 
Normális körülmények között a fogyasztói jogok a szerződések keretében automatikusan érvényesülnek. Abban az esetben viszont, ha vita támad a felek között, be kell avatkozni a folyamatba. E témakörben a panaszkezelésről, az ügyfélszolgálati tevékenységről, a békéltető testületi eljárásról, valamint a keresetindítás lehetőségéről kell megemlékezni.

a. Panaszkezelés

A vállalkozás köteles a fogyasztót tájékoztatni székhelyéről, a panaszügyintézés helyéről. Üzlettel rendelkező vállalkozásnál a tájékoztatást jól láthatóan és olvashatóan kell megadni.

A fogyasztó – adott esetben – akár szóban, akár írásban (esetleg elektronikusan is) közölheti a vállalkozóval panaszát. A szóbeli panaszt azonnal meg kell vizsgálni, és ha lehet, orvosolni kell. Amennyiben erre nincs lehetőség, akkor a panaszról azonnal jegyzőkönyvet kell felvenni.

Írásbeli panaszt – ide értve a szóbeli panasz jegyzőkönyvbe foglalását is – harminc napon belül meg kell vizsgálni és annak eredményéről a fogyasztót írásban tájékoztatni. A panaszt elutasító álláspontját a vállalkozás indokolni köteles. Az illetékes ellenőrző hatóságok három évig visszamenőleg jogosultak kérni az írásbeli panaszra adott vállalkozói reagálás másolati példányát.

A fogyasztó panaszának elutasításakor a vállalkozás köteles írásban tájékoztatni arról, hogy panaszával melyik hatóság vagy békéltető testület eljárását kezdeményezheti a fogyasztó. Ehhez a levelezési cím megadása is szükséges.

b. Ügyfélszolgálat


Külön jogszabályokban meghatározott vállalkozások – közüzemi, pénzügyi, biztosítási, nyugdíjintézeti – a fogyasztók tájékoztatására kötelesek ügyfélszolgálatot működtetni. Az ügyfélszolgálat működési rendjét úgy kell kialakítani, hogy az ügyfelek számára a legjobb hozzáférést biztosítson (tehát ne járjon aránytalan nehézségekkel a fogyasztókra nézve).

Ha az ügyfélszolgálat csak telefonon érhető el, valamennyi telefonon tett panaszt (az ezzel kapcsolatos kommunikációt) hangfelvétellel rögzíteni kell. Erről a tényről a fogyasztót előzetesen tájékoztatni szükséges. A hangfelvételt – amennyiben a fogyasztó igényli – rendelkezésre kell bocsátani.

Az ügyfélszolgálat a fogyasztói panaszok intézése és a fogyasztók tájékoztatása során köteles együttműködni a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel, például az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülettel és annak megyei szervezeteivel.

c. Békéltető testület


Hazánkban a békéltető testületet mint jogintézményt az 1997. évi, a fogyasztóvédelemről szóló CLV. számú törvény keltette életre. Működését – megfelelő előkészítés után – 1999. január 1-jén kezdte meg. Az időközben szerzett tapasztalatokat összegyűjtve és felhasználva 2008. szeptember 1-től – helyenként jelentős változásokkal – újra szabályozásra került.

A békéltető testületek hatáskörébe tartozik a fogyasztó és a vállalkozás közötti, a termék minőségével, biztonságosságával, a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával, a szolgáltatás minőségével, továbbá a felek közötti szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy (fogyasztói jogvita) bíróságon kívüli rendezése.

Az eljárás fő célja arra irányul, hogy a felek között egyezség jöjjön létre. Ha erre nincs mód, akkor olyan döntés meghozatalára kell sort keríteni, amely a fogyasztói jogok gyors, egyszerű és hatékony, költségkímélő érvényesítését biztosítja (kötelezést elrendelő határozat, ajánlás).

A békéltető testület megyénként (és a fővárosban) szerveződő független, a kereskedelmi és iparkamarák mellett működő testület. Működési költségeit az állam biztosítja, de a helyi önkormányzatok is részt vállalhatnak a működtetés feladataiból.

A békéltető testület illetékességét a fogyasztó lakhelye vagy tartózkodási helye határozza meg. Ha a fogyasztónak nincs belföldi lakhelye vagy tartózkodási helye, az illetékességet a fogyasztói jogvitával érintett vállalkozás székhelye állapítja meg. A békéltető eljárásra – a fogyasztó erre irányuló kérelme alapján – a fő szabályként illetékes testület helyett a szerződés (áruvásárlás, szolgáltatás igénybevételének) helye vagy a fogyasztói jogvitával érintett vállalkozás székhelye szerinti békéltető testület is illetékes, ha a teljesítés helye belföldön található.

A békéltető testület elnökből, szükség esetén elnökhelyettesből, valamint tagokból áll. A testületi tagok száma 10 és 30 fő között lehet, kivételesen maximum 40 fő. A tagokat egyenlő arányban egyrészt a kamarák (kereskedelmi és iparkamara, agrárkamara), másrészt a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek jelölik. A megbízatás négy évre szól és ismételten megújítható. A tagok díjazása külön jogszabály szerint történik.

Kik lehetnek békéltető testületi tagok? Azok, akiknek legalább két éves igazolt szakmai gyakorlatuk van és rendelkeznek felsőfokú iskolai végzettséggel. Továbbá akik nem cselekvőképtelenek, illetve akik tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkeznek, vagyis büntetlen előéletűek. A testületi tagok maguk közül választanak elnököt, aki, ha erre szükség van, elnökhelyettest jelölhet ki a tagok közül.

A tagokról a testület elnöke listát vezet, mely tartalmazza a tagok nevén túlmenően a képviselt szakterületet, valamint a delegáló szervezet megnevezését. Ezek az adatok közérdekből nyilvánosak, a lista 1-1 példánya az illetékes kamaránál és a fogyasztóvédelemért felelős miniszternél is rendelkezésre áll.

Mikor szűnik meg a békéltető testületi tagság? Ennek lehetséges esetei a következők:
  •  a megbízatás időtartamának lejártával,
  •  lemondással,
  •  alkalmatlanná válással,
  •  cselekvőképtelenség esetén,
  •  büntetett előéletűvé válás esetén,
  •  elhalálozás következtében.

A békéltető testületi tagoknak függetlennek és pártatlannak kell lenniük, eljárásuk során utasítást nem fogadhatnak el.

A békéltető testület általában három tagú tanácsban jár el. Az eljáró tanács legalább egy tagjának jogi végzettségűnek kell lennie a következő ciklustól kezdődően. A békéltető testületi eljárást igénybe vevő mindkét fél (fogyasztó és vállalkozó) jogosult az eljáró tanácsba a korábban már jelzett listáról 1-1 főt jelölni. Ha ezzel a jogukkal nem élnek, úgy a kijelölés joga a békéltető testület elnökéé, aki az eljáró tanács elnökét is kijelöli. Amennyiben a fogyasztói jogvita egyszerű megítélésű, a testület elnöke egyedül eljáró testületi tagot jelölhet ki, aki viszont kötelezően jogi végzettségű. A fogyasztói panasz tekintetében elfogult, nem független, nem pártatlan testületi tag az ügy elbírálásából ki van zárva.

A békéltető testület bárki kérésére köteles tájékoztatást adni az eljárás szabályairól, és arról, hogy a békéltető testület eljárása nem érinti az igények bírósági úton való érvényesíthetőségét. E tájékoztatási kötelezettségét írásban vagy más megfelelő formában teheti meg.

A békéltető testületi eljárás megindításának feltétele, hogy a fogyasztó az érintett vállalkozással közvetlenül kísérelje meg a vitatott ügy rendezését. Ennek meghiúsulása esetén a békéltető testület elnökéhez benyújtott, írásbeli fogyasztói kérelemre indul meg az eljárás. A kérelemnek az alábbiakat kell tartalmaznia:
  •  a fogyasztó neve, lakcíme vagy tartózkodási helye,
  •  a fogyasztói jogvitában érintett vállalkozás neve, székhelye, telephelye,
  •  a fogyasztónak a teljesítés helyére vonatkozó nyilatkozata,
  •  a fogyasztó álláspontjának rövid leírása, az azt alátámasztó tények és bizonyítékok,
  •  a fogyasztó nyilatkozata arra vonatkozóan, hogy az érintett vállalkozóval közvetlenül megkísérelte a vita rendezését, de sikertelenül,
  •  a fogyasztó nyilatkozata arra vonatkozóan, hogy az ügyben más békéltető testület eljárását nem kezdeményezte, közvetítői eljárást vagy polgári peres eljárást nem indított,
  •  a testület döntésére irányuló indítvány.

Amennyiben a fogyasztót meghatalmazott képviseli az eljárás során, a kérelemhez csatolni kell a meghatalmazást. A fogyasztónak ügyelnie kell arra, hogy a kérelem teljes körű legyen, ellenkező esetben hiánypótlásra vissza kell küldeni. A határidők számításakor az eljárás megindulásának az az időpont minősül, amikor a hiánytalan kérelem a békéltető testület elnökéhez beérkezik.

Ha a beküldött iratokat a békéltető testület elnöke rendben levőnek találja (ehhez 8 nap áll rendelkezésére), akkor az eljárás megindulásától számított hatvan napon belül meghallgatási időpontot tűz ki a felek számára. Az elnök – a körülmények mérlegelése alapján – kezdeményezheti az eljárás írásbeli lefolytatását, azonban a meghallgatás mellőzéséhez be kell szereznie mindkét fél hozzájárulását.

Az elnök az értesítésében felszólítja a vállalkozást arra, hogy nyolc napon belül írásban nyilatkozzék a fogyasztó igényének jogosságát és az ügy körülményeit illetően. Ebben a vállalkozói válasziratban kell (kellene) nyilatkozni arra vonatkozóan is, hogy a tanács döntését kötelezésként elfogadja-e (alávetési nyilatkozat), illetve megjelölni azokat a bizonyítékokat, amelyek tartalmára hivatkozik. Az elnöki levélben figyelmeztetni kell a vállalkozást arra is, hogy az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozattételének elmaradása esetén az eljáró tanács a rendelkezésére álló iratok, adatok alapján hoz döntést. A békéltető eljárás alapesetben nem nyilvános, csak akkor, ha ahhoz mindkét fél hozzájárul.

A tényleges békéltető eljárás – ha erre van mód – a felek meghallgatásával veszi kezdetét. A tanács elnöke az eljárás során egyezséget próbál létrehozni a felek között. Ha az egyezség megfelel az érvényben levő jogszabályoknak, a tanács ezt határozattal jóváhagyja.

Ha a meghallgatáson bármelyik fél, szabályszerű értesítés ellenére – nem vesz részt, nem jelenik meg vagy nem terjeszti elő bizonyítékait, az eljáró tanács jogosult lefolytatni az eljárást és dönteni a rendelkezésre álló adatok alapján.

Egyezség hiányában a tanács alávetési nyilatkozat birtokában kötelezést tartalmazó határozatot hoz, ellenkező esetben ajánlást tesz. A tanács kötelezést tartalmazó határozata, illetve ajánlása ellen fellebbezésnek helye nincs. Az alábbi esetekben viszont a határozat vagy ajánlás hatályon kívül helyezése kérhető a megyei bíróságtól:
  • ha a tanács összetétele vagy eljárása nem felelt meg a törvényi feltételeknek,
  •  ha a békéltető testületnek nem volt hatásköre az eljárásra,
  •  ha a kérelem meghallgatás nélküli elutasításának lett volna helye.

Ha a vállalkozás a tanács kötelezést tartalmazó határozatát vagy a határozattal jóváhagyott egyezséget határidőre nem hajtja végre, a fogyasztó kérheti a bíróságtól a tanács határozatának végrehajtási záradékkal történő ellátását.

A békéltető ügyek nyomon kísérése érdekében a fogyasztó köteles értesíteni a békéltető testületet arról, ha a vállalkozó az egyezséget, a kötelezést tartalmazó határozatot, illetve az ajánlást nem hajtotta végre. Amennyiben a vállalkozás a felszólítás ellenére nem tesz a békéltető eljárás során az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot, illetve a kitűzött meghallgatáson nem jelenik meg, a békéltető testület az illető vállalkozás nevét, székhelyét, az eljárással érintett tevékenységét nyilvánosságra hozhatja.

Az eljáró tanács az alábbi esetekben az eljárást megszünteti:
  •  a fogyasztó a kérelmét visszavonja,
  •  a felek az eljárás megszüntetésében megállapodnak,
  •  az eljárás folytatása lehetetlen,
  •  az eljárás folytatására a tanács megítélése szerint bármely okból – ide értve a kérelem megalapozatlanságát is – nincs szükség.

A tanács az ügy érdemében szótöbbséggel dönt. Az eljárás befejezésére a törvény kilencven napot ad, indokolt esetben a határidőt a békéltető testület elnöke legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja.


Keresetindítás


A fogyasztói jogok érvényesítésének további eszköze, megnyilvánulási formája a keresetindítás. Ennek megfelelően az ellen, akinek jogszabályba ütköző tevékenysége a fogyasztók széles körét érinti vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, a fogyasztóvédelmi hatóság, fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet vagy az ügyész is pert indíthat. A keresetindítás célja a fogyasztók széles körének védelme, illetve a jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése. A kereset megindítására a jogsértés bekövetkezését követő egy éven belül kerülhet sor.
 

A fogyasztóvédelem állami intézményrendszere

 
A fogyasztóvédelemért felelős miniszter feladata a kormány elé terjesztendő fogyasztóvédelmi politikai koncepció kidolgozása, a szervezeti és intézményi rendszerre teendő javaslat megfogalmazása. Intézkedéseket tesz, kezdeményez a fogyasztói jogok védelme és érvényesítése érdekében. A fogyasztóvédelmi koncepciónak tartalmaznia kell az elérni kívánt fogyasztóvédelmi célokat, a célok érdekében végrehajtandó – azok sorrendiségét és határidejét is meghatározó – feladatokat, valamint a kitűzött célok megvalósításának eszközrendszerét (beleértve a pénzügyi igények megjelölését is).
 
A helyi önkormányzatok különböző bizottságai, képviselő testületei munkájukkal, döntéseikkel segíthetik a fogyasztók önszerveződéseit, támogathatják a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek helyi érdekérvényesítő tevékenységét. Fogyasztóvédelmi tanácsadó irodát működtethetnek, amennyiben ilyen irányú lakossági igény van. Ezen túlmenően részt vállalhatnak a békéltető testületek működési feltételeinek biztosításában is.
 
A fogyasztóvédelmi hatóság eljárása. Az állami hatóság fő feladata a fogyasztóvédelmi törvényben és az annak végrehajtására kiadott jogszabályokban foglalt rendelkezések betartásának ellenőrzése. Így ellenőrzi különösen:
  •  az áru fogyasztók számára való értékesítését, annak szabályszerűségét,
  •  a forgalmazott termék minőségére, összetételére, csomagolására, megfelelőségi jelölésére vonatkozó előírásokat,
  •  az áru mérésére, árára vonatkozó rendelkezéseket,
  •  a fogyasztói panaszok intézését,
  •  a szavatossági és jótállási igények érvényesítését,
  •  a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó előírásokat.

 
Ha a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása során hiányosságokat talál, illetve az előírások megsértését állapítja meg, az alábbiak szerint intézkedhet:
  •  elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,
  •  megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását,
  •  határidő kitűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a vállalkozást (visszajelzési kötelezettséggel),
  •  megtilthatja az áru átmeneti forgalmazását,
  •  elrendelheti a fogyasztó életére, egészségére, testi épségére veszélyes termékek forgalomból való kivonását, illetve megsemmisítését,
  •  a jogszerű állapot helyreállításáig terjedő időtartamra elrendelheti a jogsértéssel érintett üzlet, bolt ideiglenes bezárását.

 
A fogyasztóvédelmi hatóság próbavásárlást végezhet, mind terméknél, mind szolgáltatásnál. Az érvényben lévő jogszabályok természetesen – a mulasztás mértékétől függő – bírság kiszabását is lehetővé teszik a hatóság részére. A fogyasztóvédelmi hatóság határozatát nyilvánosságra hozhatja.
 

A fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek jogosítványai

 

A fogyasztóvédelmi törvény alapfogalmainak meghatározásánál már érintettük a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet tárgyszerű leírását. Eszerint az egyesülési jogról szóló törvény alapján létrehozott társadalmi szervezet, ha az alapszabályában meghatározott célja a fogyasztók érdekeinek védelme, e célnak megfelelően legalább két éve működik és természetes személy tagjainak száma legalább ötven fő, továbbá az ilyen társadalmi szervezetek szövetsége.

Ilyen szervezetek többek között:

 Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE),
 Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (FEOSZ),
 Társadalmi Egyesületek Országos Szövetsége (TEOSZ),
 Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége (LOSZ),
 Magyar Autóklub,
 Adófizetők Országos Szövetsége,
 Magyar Energiafogyasztók Szövetsége,
– INDRA Biztosítottak és Pénzintézeti Ügyfelek Országos Érdekvédő Egyesülete,
 Társadalmi Unió,
 Tudatos Vásárlók Egyesülete,
 Magyarországi Biztosítottak Egyesülete.

Az érvényben levő szabályozás szerint az állam és a helyi önkormányzatok előmozdítják és támogatják a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek arra irányuló tevékenységét, hogy

 érdekfeltáró munkájukkal segítsék a fogyasztók gazdasági érdekeinek és fogyasztói jogainak érvényesítését,
 figyelemmel kísérjék a fogyasztókkal szemben alkalmazott általános szerződési feltételeket,
 képviseljék a fogyasztókat az érdekegyeztető fórumokon,
 eljárást, vizsgálatot, intézkedést kezdeményezzenek a fogyasztói érdekek védelmében,
 véleményezzék a fogyasztókat érintő jogszabálytervezeteket,
 közreműködjenek a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásában,
 a fogyasztók tájékoztatását és segítését szolgáló tanácsadó irodákat működtessenek,
 fogyasztóvédelmi oktatást és tájékoztatást szervezzenek, illetve végezzenek,
 a szerzett fogyasztóvédelmi tapasztalatok nyilvánosságra hozatalával tájékoztassák a közvéleményt,
 részt vegyenek a fogyasztói érdekek védelme céljából a nemzetközi szervezetek tevékenységében,
 működjenek közre a nemzeti szabványosításban a Magyar Szabványügyi Testület keretein belül.

Az állam éves költségvetésében támogatást biztosít a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek részére.
 

A fogyasztók és a média

 
Az utóbbi években divatba jött a sajtóban a fogyasztóvédelem. Közkedvelt, de csupán félig-meddig tárgyilagos műsorok és sokkal kiegyensúlyozottabbak, alaposabbak egyaránt láthatók-hallhatók.

Népszerűvé váltak a tesztek, amihez hozzájárult az egyetlen hazai valódi fogyasztói-fogyasztóvédelmi tesztlap, a reklámmentes Kosár is, amit az OFE (www.ofe.hu) ad ki havonta (www.kosarmagazin.hu). Emellett a havi A Kontroll kifejezetten a fogyasztóvédelemre szakosodott. A Fogyasztóvédelem szaklap minden páros hónapban, a Fogyasztóvédelmi Szemle negyedévenként jelenik meg. A legszélesebb – bár messze nem teljes – körképpel (linkgyűjteménnyel) awww.fogyasztovedelem.lap.hu szolgál a világhálón. A www.tudatosvasarlo.hu (és a hasonló nevű tematikus periodika) a fenntartható fejlődésre összpontosít.

A komoly tesztekről érdemes annyit tudni, hogy közölni kell, kik, miféle szempontok alapján, milyen pontozási súllyal-aránnyal végzik. Az alapossághoz a szakértő(k) részvétele és (áruknál) az azonos körülmények között végzett vakpróba is fontos.

Ezért nem célszerű mondjuk némely internetes újság „tesztjeit” komolyan venni, ha például 3-4 munkatárs egyenként dicsérgeti saját kedvenc dezodorját…